Párhuzamos életrajzok.
Hrabalnak ebben az önéletrajzi ciklusában (Házimurik, Vita nuova, Foghíjak) a szerző női szerepbe helyezkedik: a feleségét teszi meg narrátornak. A Házimurik kettejük eleinte egymás mellett futó, majd összefonódó története, az ezerkilencszáznegyvenes-ötvenes évek Kelet-Közép-Európájának tipikus élethelyzetei. A tehetős polgárcsalád jogi doktorátust szerzett, félig-meddig önkéntes proletárrá züllött fia és a kitelepített szudétanémet nagypolgári famíliából származó lány a második világháborúban mindent elveszített, mégsem boldogtalanok, mert a legapróbb, a legrútabb, a legelemibb dolgokban is meg tudják látni a szépet. A kisemmizettségben is otthonosan érzik magukat, mert egymásra találnak - és egymásba szeretnek.
"Nekem mindig olyan jó magával, suttogta a doktor.
Nekem is, mondtam.
Ugyanis, ha magával vagyok, akkor úgy érzem, mintha nem is volna velem, dadogta a doktor."
Hrabal doktor.