„Mintegy másfél évtized alatt (1994 és 2008 között) közel negyven kiemelkedő tudóssal beszélgettem. Közös jellemzőjük, hogy valamennyien kiléptek – vagy kiszorultak – a csupán szakmájába zárkózó kutató védett és elegáns elefántcsonttornyából. Többségük, egy-két kivétellel, aktív részese volt (vagy ma is az) a közéletnek, a társadalomformáló politikának, de legalábbis a kutatáspolitikának.Interjúalanyaim többsége tudós kutató, de akad köztük néhány ipari vezető is, akiknek véleménye, látásmódja, az új iránti elkötelezettsége igen jól egészíti ki a tudósokét. Miért éppen az itt szereplőket választottam? A válasz egyszerű: olyan jeles egyéniségeket szólaltattam meg, akiknek munkája, élete, véleménye a világról, de az apró, kisléptékű dolgokról is, fontosnak tűnt a szememben” – írja Szentgyörgyi Zsuzsa jelen kötete Előszavában. A mélyreható és érzékletes portrékat rajzoló beszélgetések kiegészülnek a búcsúzó írásokkal, amelyek a már eltávozott, de múlhatatlan eredményeket hátrahagyó tudósoknak állítanak emléket.