Valami vagy szöveg, vagy nem az. De hogy ez mitől függ? Nincs rá általános – állandó – szabály. Koroktól, helyszínektől, személyektől, alkalomtól függ, hogy éppen valamit (akár ugyanazt a valamit) szövegnek tartjuk-e vagy sem.

De ha így van, akkor miért akarjuk minden áron meghatározni? Nyelvészetileg besorolni? Vajon jól tesszük-e, amikor a nyelvi hierarchia csúcsán akarjuk megtalálni a szöveget?

A szöveg ugyanis nem a „legnagyobb nyelvi egység”, merthogy egyáltalán nem nyelvi egység. Különössége abban áll, hogy látszólag leírhatjuk, megismerhetjük a „belsejét” (szerkezetét, összefüggéseit). De aztán kiderül, ez nem elég – mert nem ettől szöveg a szöveg. A szöveg a gondolkodás egysége: ebből a célból alakult ki, erre használjuk nap mint nap.

A Kommunikációkutatás jelen kötetéhez a szerzőnek a Pécsi Tudományegyetem Nyelvészeti Doktori Iskolája Alkalmazott Nyelvészeti Doktori Programjában megvédett PhD disszertációja szolgált alapul.

Kárpáti Eszter a Pécsi Tudományegyetem Nyelvtudományi, illetőleg a Budapesti Corvinus Egyetem Média és Telekommunikációs Tanszékén tanít.